Az ember életideje

Mikor Isten a teremtés munkáját bevégezte, magas színe elé hívatta az embert, s kérdezte:

– Hány esztendeig szeretnél élni?

Az ember egy kicsit gondolkozott, s azt felelte:

– Elég lesz, Uram, harminc esztendő.

De ahogy kiment az Istentől, mindjárt megbánta, hogy olyan kevés életidőt kért. Az ember után az ökör ment be, s ez húsz esztendőt kért az Istentől.

Kijő az ökör, de mindjárt megbánja, hogy húsz esztendőt kért, gondolta, elég neki tíz esztendő is.

Azt mondja az ember az ökörnek:

– Ha sokallod, add nekem felét.

Az ökör odaadta jó szívvel.

Most már az embernek volt negyven esztendeje. Az ökör után bemegy a szamár, s kérdi az Úr tőle:

– No, szamár, hány esztendőt adjak neked?

– Annyit, Uram, mennyit az embernek, éppen harminc esztendőt.

De amire kiment, már meg is bánta, hogy olyan sokat kért.

Kérdi odakint az ember:

– Hány esztendőt kértél, szamár?

– Ó, ne is kérdezd! Nagy szamár voltam, harminc esztendőt kértem, meg is kaptam, pedig elég lenne nekem tizenöt esztendő is, elég bogáncsot ehetem azalatt.

– Hiszen ha sokallod – mondotta az ember -, add nekem a másik tizenöt esztendőt.

– Jó szívvel – mondotta a szamár. – Legyen a tiéd!

Most már volt az embernek ötvenöt esztendeje.

A szamár után a kutya ment be, az tizenkét esztendőt kért az Istentől, s abból is átadott nyolcat az embernek.

Most már volt hatvanhárom esztendeje.

A kutya után bement a majom. Az húszat kért, s abból odaadott az embernek tízet.

Mikor az ember így szépen kiegyezkedett az állatokkal, visszament az Úristenhez, s jelentette az egyezséget.

– Jól van – mondá az Úr -, ha megegyeztetek, legyen úgy.

Hanem mi lett ebből az egyezségből?

Az lett ebből az egyezségből, hogy az ember, amíg harmincéves, addig igazi ember módjára él. Harminctól negyvenig ökör módjára dolgozik, kínlódik, húzza a terhet. Negyventől ötvenötig egy kicsit nehezedik; lassan viszi, cepeli a terhet, mint a szamár. Ötvenöttől hatvanháromig otthon hagyogatják házőrzőnek, mint a kutyát. Hatvanháromtól beleesik a gyermekségbe, s játszanak vele, mint a majommal szokás.