Tony Johnson újságíró élete fenekestül felfordul, miután felesége meghalt. Onnantól kezdve hihetetlenül goromba lesz másokkal, de végül megjön az áttörés az életében és megtalálja az élete értelmét. Hogyan segít: A sorozat megmutatja azt, hogy ahonnan a segítséget várná a gyászoló, onnan nem érkezik meg, például, munkatársak, rokonok, barátok. Viszont váratlan helyekről is érkezhet segítség. Ott van a kutyája, aki megmenti, mikor öngyilkosságra készül, vagy ott a hölgy a temetőben, akivel megismerkedik és sokat beszélgetnek. A film nagy tanulsága az: nem mindig az elvárt helyről kapunk segítséget.
A Maynard házaspár kisbabája meghal, aminek következtében eltávolodik egymástól a férj (Chris O’Dowd) és a feleség (Melissa McCarthy). Ha ez nem lenne elég, egy seregély költözik a kertjükbe, ami agresszíven védi a területét a nővel szemben. A főszereplő férfi, Jack a pszichiátriára kerül, annyira nem tudja feldolgozni a gyászt és ott van a felesége, Lilly, aki viszont iszonyúan dühös, amit ugye a seregélyre vetít ki, ami persze sok- sok komikus szituációt eredményez, de látszik benne a fájdalom és a düh, ami a gyász jellemzői. Közben nehezen fogadja el a pszichológus segítségét, de végül megmutatkozik a kiút, és ez a film nagyon jól ábrázolja a folyamatot, amíg a gyászoló megtalálja a kiutat.
A 12 éves Conorn csodálatos rajztehetséggel van megáldva, de szörnyű megpróbáltatások érik, mivel súlyosan beteg az édesanyja, az iskolában zaklatják és közben küzd a saját félelmeivel, bűntudatával, dühével. Hogyan segít: A főszereplő Conor ugye elővételezett gyászban szenved és a szörny jön neki segíteni. Ez azért fontos, mert sokszor a gyászoló csak arra gondol, akiért aggódik – különösen elővételezett gyászban -, és nem gondol magára. A terápiában pedig ez a lényeg, hogy a gyászoló belássa, most önmagával kell foglalkoznia, ő van nehéz helyzetben, hiszen az elhunyt már nincs vele.