Találkozó a halállal
Jó ezer esztendővel ezelőtt Mahrazi városában élt egy igen gazdag emír. Hatalmas birtokán több száz szolga leste minden óhaját. Az emír nem csak vagyont, de bölcsességet is kapott Allahtól. A bölcsességet átható szeretet volt mégis a legnagyobb kincse.
Egy reggel lovásza, Irfán izgatottan, félelemtől riadt szemekkel rontott be urához.
– Nagyuram… Kora reggel kinn jártam a kertedben és láttam a Halált!
– Irfán! Jó lovászom vagy, kedvellek, de nem bolondozhatsz uraddal!
– Higgy nekem Nagyuram! Reggel, az istállóból kifelé jövet, a kertben megpillantottam a Halált! Ott állt a rózsáidat nézegetve, hosszú fekete köpenyében. Ránéztem és összetalálkozott a tekintetünk.
– Nyugodj meg, fiam… Megnézem én magamnak, azt a Halált!
– Kérlek Uram, add nekem kölcsön a legjobb lovad! Azzal két óra alatt Basráhban lehetek. Az ottani vásár sokadalmában biztos, hogy nem talál rám a Halál!
Az emír látva a fiú nagy kétségbeesését odaadta kedvenc lovát. Irfán fel is pattant a fekete ménre és elszáguldott Basráhba, hogy elvegyülhessen a vásári nép sokadalmában.
Az emír fejét csóválgatva a kert felé vette az irányt.Nem tudta biztosan, hogy jól cselekedett-e. Meglepetésére ott találta a Halált.
– Halál! Mondd, miért fenyegeted te, az én lovászomat?
– Dehogy fenyegetem én! Csak meglepődtem, hogy itt látom! Hiszen két óra múlva kell találkoznom vele a Basrahi vásárban!
Arab tanmese
Képek forrása: Eart Designs